Sosem a szerelmet, sosem a boldogságot,Mindig csak ezt a magamra-utaltságot.Közeledek lassan már valamihez,ahogy az órámra pillantok mostrájövök végre, merre visz ez,pontosan mihez jutottam:az átkozott fél-egyhez.Univerzálisanindividuum.Egyénilegvégül isígy isegy.