Minden elmúlik egyszer, s csak emlékekMik maradnak, mesével átszőtt töredékekHiánya társnak s közelsége távolságnakBárcsak az emberek a másikra több időt szánnának...Tán tartalma is lenne így a családnakDe nem nevezhetem magam, csak csalárdnak Körémzárom falát az…

Égető fájdalom, ez az én ópuszomVégső Múzsám, pusztító oltalomTeneked legyen, s ne az én akaratomTaszító magánytól zavaros alkatom.