Gondolatból érzés fakad. A múzsa maga a harag, ha megtudja, megszűnt uralma: elmém az, s nem szívem, mi vágyaim hajtja.

Neved – fekete dörrenés –fájva visszhangzik bennem, ésfelveri minden pillanatemlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elitélt felettha a halálos dob pereg,szakadatlan és süketendobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok,gyötrődve és gyűlölve, hogyegyszer megízlelt…