Az alvás nekem a minden ilyenkor semmi gond sincsen. Az álomvilágban megtalálom magam mellé a dáma párom. Ilyentájt tudom mindazt ami ébren csak nyomaszt. Feltöltődést és boldogságot… nem, a valóságban nem találok.
Erőltetve ragadok tollat mert így lehet csak rólad. A metrón utazva egymagam Tűz és köd most az agyam. A szavakat se találom csak hogy versem kiről írom bár tudnám miért akarom bűvös valódat így megkapnom. Üressé lett a lelkem az írást befejezem …